Néhány száraz adat és egy kedves írás, mely Antalyáról szól, hátha kedvet kaptok hozzá:

Antalya török város, a Földközi-tenger egyik öblének partján, Antalya tartomány székhelye. Lakossága nyaranta a két milliót is eléri. Keletkezése a hellenisztikus időkre vezethető vissza, melyek tanúságát a közelben álló romok is mutatják. A várost gyűrűként öleli körül a Toros-hegység, melynek a város különleges éghajlatát köszönheti: a hegység által körbezárt síkságon megreked a tenger felől érkező levegő.

Antalya a Török Riviéra fővárosa, csodálatos tengerpartjaival, természeti szépségeivel és építészeti emlékeivel évről évre visszacsábítja az idelátogató turistákat. A városközpont mindkét oldalán hosszan elhúzódó kavicsos és homokos strandok találhatóak. A pálmákkal szegélyezett sétányok Antalya legvonzóbb bevásárló paradicsomai. Az óváros számtalan bazárja és butikja fantasztikus kínálatot rejt akár aranyról, szőnyegről vagy bőráruról legyen is szó.

Antalyában az első kellemes meglepetést a mediterrán meleg okozta, amely lényegesen eltér a mi nyarunk olykor rekkenő, tikkasztó hőségétől. A 30 Celsius-fokhoz körüli meleg sokkal elviselhetőbb volt, mint nálunk a 20 fok körüli. „Más a levegő öszszetétele” – állapítottuk meg utazó társaimmal. Antalya 630 kilométer hosszú tengerpartja miatt az ország legfontosabb turistaközpontja. Az utóbbi években a török kormány jelentős anyagiakkal támogatja a turisztikai vállalkozásokat is. Az Antalyai-öböl mentén például több százhektárnyi területet konceszszionálnak 99 évre mindazon vállalkozóknak, akik fel tudják mutatni egy kivitelezhető üdülőközpont tervét és vállalják, hogy két éven belül fel is építtetik. Emellett, állami segítség gyanánt, a kormány kiépítteti a szállodához vezető utat, víz- és csatornahálózatot, villanyáramot vezetnek és megoldják a szemét elhordását, illetve tárolását. A tartomány területén fekszik Lycia, Pamphylia, Pisidia és Lükia, az egykori Római Birodalomhoz tartozó, történelmi olvasmányainkból ismert tartományok.

Antalya városának kelet-kezése a hellenisztikus időkre vezethető vissza, melyek tanúságát a közelben álló romok is mutatják. A várost gyûrûként öleli körül a Taurus-hegység, ennek köszönhető a különleges éghajlat, ugyanis a hegység által körbezárt síkságon megreked a tenger felől érkező levegő. Antalya a Földközi-tenger gyöngye, a „török turizmus fővárosaként“ is emlegetik. A város nevét II. Attalosz pergamoni királytól származtatják. Krisztus előtt az első században II. Attalosz pergamoni király elrendelte, hogy találják meg a világ legszebb táját számára: a földi paradicsomot. Miután emberei rábukkantak a helyre, Attalosz király várost építtetett és az „Attaleia“ nevet adta neki, ez később Adalia-ra, majd Antalya-ra módosult. Ha alkalmunk adódik időzni ebben a gyönyörû városban, érdemes megtekinteni a belvárosban található Yivli Minaretet, valamint a Kulliye és a Karaalioðlu parkokat.

Érdemes meglátogatni az archeológiai múzeumot is, ahol a helyi, anatóliai történelem leletei tekinthetők meg. Tengerpartjának konyaalti és larai része jól ismert kristálytiszta vizéről. Ezek a látnivalók mindennapi túra keretében elérhetők a környező üdülővárosokból: Belek, Side, Perge, Manavgat és Alanya. Ám érdemes egy kis kitérőt tennünk a Kursunlu- és Düden-vízesésekhez is. Hajóval érdemes lehet felkeresni Phaselist, Olympost, Adrasant és Kekovát is. Sajnos, mindebből mi semmit sem láttunk, ugyanis utazásunk célja más volt. Antalya városát csupán az autóbusz ablakán át kémlelhettük, ám így is meggyőződhettünk arról, a törökök komolyan veszik az energiatakarékosságot. Ugyanis a tömbházak tetején valóságos erdőt képeztek a napkollektorok vízmelegítő tartályai. Mihaela Tosun idegenvezetőnk elmondta, a város lakossági melegvíz-szükségletét kizárólag a napenergia hasznosításával oldják meg.

A társasházakban lakrészenként külön vízmelegítő tartályt helyeztek el a tömbházak tetejére, és innen nyerik a családok a háztartási melegvizet. A berendezést pedig éppúgy belefoglalják a lakás árába, mint a fürdőszoba felszerelését, karbantartása olcsó, használata biztonságos és csupán az elhasznált vízmennyiséget kell megfizetniük a lakóknak. Az ötlet akár nálunk is alkalmazható lenne, hiszen mindössze kétórányi napsütés szükséges egy tartálynyi melegvíz előállításához akár mínusz 20 fokos téli hidegben is. Mondjuk, a törökök a mínusz 20 fokot nem ismerik, hiszen az esős telek idején sem hûl le a hőmérséklet 10 fok alá. „Belek Side és Kemer mellett a török Riviéra legnagyobb üdülőtelepe” – hangoztatta vezetőnk, aki arról is biztosított – „nem kell tartani a rossz időtől, ugyanis a helybéliek szerint Beleket ernyő védi, ritkán esik itt az eső.” A falu közelében, a parton, pálmák és píniák nőnek, a környéken olíva- és citromültetvényeket láthattunk. A térség csodálatos tengerpartja az utóbbi években vált a turisták paradicsomává, ugyanis a török kormány támogatása révén gomba módra szaporodtak el a modern, minden igényt kielégítő szállodák. Belek egyébként Törökországban a golfozók Mekkája is, itt találhatók az ország legjobb golfpályái, többek között a világon kilencedikként nyilvántartott Nemzeti Golf Club.

Félórai autóbuszozás után jutottunk el szálláshelyünkre a Belek melletti Club Voyage ötcsillagos szállodába. A kissé hosszúra nyúlt szállásfoglalás után – nyolcvan ember elhelyezése még a vendéglátásban jártas törököknek is gondot okozott – két magyar kolléganővel elfoglalhattuk kényelmes kétszobás apartmanunkat. A Club Voyage második emeleti lakosztályának teraszáról olyan látvány tárult elénk, amilyennek gyerekkoromban álmodtam a bibliai paradicsomot. A szállodát körülölelő parkban píneák és pálmák ízléses keveréke bontakozott ki, előttünk égszínkék vizû, feszített víztükrös úszómedence terpeszkedett – partján napozó ágyakkal és ernyőkkel – a távolban a homokos parton gyékény tetejû napernyők sorakoztak példás rendben. A horizontot pedig a Földközi-tenger fodrozódó hullámai zárták.

forrás: wikipédia és Jánossy Alíz